7. rész

A hétvégét teljesen egyedül töltöttem. Mindössze két alkalommal tettem ki a lábam a házból. Akkor is csak boltba mentem. 
  Nem bírtam vissza aludni azon az éjszakán. Elővettem egy vígjátékot és nézni kezdtem. A film vicces volt, de nem bírtam rá koncentrálni. Norton járt a fejemben és az, hogy mi történhetett volna. El sem tudom mondani mennyire szégyelltem magam. Kimentem a konyhába és elkezdtem rágcsálni egy almát. Mikor a kukába hajítottam megláttam a pizza dobozát amit Tim hozott. Utáltam ha körülöttem kiabálnak vagy veszekednek. Ha elvesztem a fejem annak soha sincs jó eredménye. Eszembe jutott az a szegény srác és azon tűnődtem egész nap vajon mivel hergelte fel ennyire Timet. Volt a szemében valami földöntúli nem e világi, de nem vádolhattam meg vele, hogy ő sem ember. A mosolya pedig úgy hasonlított az enyémre. Hosszú idő óta az a boldogtalan keserédes mosoly. Pont mint az enyém. Újra és újra átsikáltam a követ és a padlót ahol meghalt a vér farkas. Felmentem és csendben ültem az ágy mellett a földön. A lepedő amit a kitört ablak helyére kötöztem halvány fényt engedett csak a szobába. Végigsimítottam a kezemmel a padlón és csak néztem. Órákig ültem a padlót bámulva és gondolkoztam. Gondolkoztam az elmúlt napokon, hogy mi történt. Olyan nagy keveredés volt a fejemben. Észre sem vettem mennyire csordultig telt. Ez a sok új dolog. Ideköltözünk aztán összebarátkozok egy szellemmel. Megtámad egy vér farkas akit megölök. Elmegyek randizni egy sráccal akiről kiderül, hogy egy agresszív barom. Aztán a szellem, aki a barátom kikezd velem és én viszonozni akarom. És az a srác is a fa alatt. Az idegenről nem is beszélve. Miért üldözte a farkas? Én voltam az eredeti célpontja? Tim miért volt annyira erőszakos? Mivel dühítették fel? Mit akar tőlem Norton és ki az a srác?! Annyi kérdésem volt ezekkel kapcsolatban és senki sincs aki válaszolna. Végül elaludtam a padlón. Az álmomban jelen volt minden kérdésem. Újra álmodtam az elmúlt napok történéseit. Úgy éreztem elnyel a zűrzavar. Felébredtem majd újra elaludtam. Az egész szombatot és vasárnap éjszakát ezzel a fetrengéssel töltöttem. Nem ettem nem ittam. Leizzadtam a rém álmoktól. Vasárnap reggel erőt vettem magamon és vettem egy forró fürdőt. A kádban feküdtem és a plafonban gyönyörködtem mikor eszembe jutott egy igazán fontos részlet.
- Én nem hallottam őt.- motyogtam a levegőbe. Nem hallottam a srác gondolatait aki Timmel veszekedett. Tim ordibált és ordítottak a gondolatai is ezzel széttörte a pajzsomat és mindenki gondolatai a környékről a fejembe tódultak. A nagy kavarodásban pedig észre sem vettem, hogy az egyetlen akit nem hallottam az a fiú volt. Még soha nem találkoztam senkivel sem akinek a gondolatait nem hallottam. Kivétel a szellemek, és a vámpírok, de mikor találkoztunk nappal volt. Ez nagyon érdekelt. Gyorsan végeztem a nagy tisztálkodóssal. Közben gondolkodtam és tisztáztam magamban mindent. Ki fogom deríteni miért történtek ezek! Az első amit tettem az az hogy összepakoltam a házban és felhívtam még pár céget az ablak ügyében. Beszélnem kell Nortonnal, Timmel és azzal a fiúval is. A farkas volt a legveszélyesebb pontja a listámnak, viszont ő hagyta a legkevesebb nyomot. Felvettem valami rendes ruhát feltettem némi sminket és felmentem apához a kórházba.
- Mikor engednek haza?- kérdeztem.
- Azt mondták holnap, ha nem leszek lázas.
- Jaj apu annyira sajnálom ezt az egészet.- mondtam ezredszerre.
- Ki derítettél már valamit?
- Nem.- mondtam bűnbánóan.- El sem hinnéd mennyi minden történt otthon amit ki kell derítenem. Sajnos a támadónkról nem tudok semmit egyenlőre, de minden erőmmel rajta vagyok. Csak hát holnap kezdődik az iskola, még a kkönyveket sem kaptam meg előre. És hívtak parakutatók... megint. Engem kerestek,de azt mondtam nekik, hogy nem ismerem... magam. Szerintem elhitték.
- Manta. Ez óriási hiba volt. Szerinted nem tudták, hogy kit hívnak? Nekem kellett volna felvennem azt a telefont...
- De nem voltál ott. Az én hibámból.
- Mégis, hogy tehetnél te erről. Úgy mondod mint ha te hívtad volna ide.- vádolt.
- Nem.- ismertem be.- Igazad van nem tehetek róla.
- Menj haza késő van.
- Szeretlek apu.- mondtam és adtam egy puszit az arcára.