2011. augusztus 7., vasárnap
2011. augusztus 5., péntek
Íme néhány nagyon jó oldal csak nektek! :D
9. rész
Mickey oda oldalazott egy ásványvízzel a kezében és leült Loren mellé.
- Hát ez meg mi volt?- kérdezte.
- Igen ezt szeretném tudni én is...- motyogta Loren és várta, hogy elkezdjem a mesét.
- Hát ez az egész úgy volt, hogy pénteken rendeltem egy pizzát és Tim hozta el. Aztán elhívott a városba és ott találkoztunk egy sráccal és veszekedni kezdtek én meg kiborultam.- mondtam röviden.
- Ó.- Loren gondolkodni kezdett.
- Akkor már értem miért ő vitte ki a pizzát oda helyettem. Mr. Brown küldte, hogy megnézze kik vették meg azt a házat.- magyarázta Mickey. Majdnem rávágtam, hogy tudom, de sikerült csendben maradnom.
- Azt hiszem tudom kire gondolsz.- mutogatott az ujjával Loren.- Szerintem Fegan Gillyan volt az.
- Igen tényleg. Valamiért mindig ha találkoznak Tim begurul és ütni kezdi.- csapott le rá Mickey.
- De mégis mit csinált?
- Azt nem tudja senki, de Fegan valamiért élvezi ezt a helyzetet.
- Szerintem Fegan egy őrült. Tök vandál.- bosszankodott Loren.- Egyszer a screenporti bárban felhasította a biliárd asztalt.
- Ja tényleg mi is ott voltunk.- bólogatott Mickey. Szóval jobb ha távol tartom magam tőle. Elhúztam a számat és a táskámba gyűrtem a szalvétákat amiben a szendvicsek voltak. Egy feladatot kipipáltam gondolatban és elindultam a következő órámra. Szorgalmasan jegyzeteltem az utolsó órán is. Szomorú voltam, de nem lehetett rá okom. Találtam két barátot és ma hazaengedik apát a kórházból. A suliból egyenesen a kórházba mentem. Apa papírjai már készen is voltak, csak rám várt.
- Szia!- mondtam és óvatosan megöleltem. Szívem szerint a nyakába ugrottam volna. Felszisszent, mire elengedtem.
- Szia, kicsim.- lehelte.
- Bepakoltak nekem a nővérke minden holmit amit hoztál. Nagyon kedvesek voltak.
- Nem minden nap van szerintem ilyen jóképű betegjük.- vicceltem el a dolgot. Felkaptam a cuccait és a lifthez sétáltunk.
- Milyen volt a suli?- kérdezte.
- Van két barátom. Kedvesek, majd ha jobban leszel áthívom Lorent. Azon kívül elég siralmas napom volt.- mondtam.
- Miért?
- Nem is tudom.- tűnődtem.
- De ugye senki sem sejt semmiről semmit.- inkább mondta mint kérdezte.
- Dehogyis. Mégis miért sejtene bárki is bármit!- apu bólintotta, majd beszálltunk a liftbe.
- És nem néztél ki magadnak valami helyes srácot?- kérdezte nevetve miközben besegítettem a kocsiba. Még jó, hogy a Jeep-et vettük meg. Sokkal nagyobb hely van benne, mint egy kisautóban. Nem szerettem vezetni, mert utáltam, hogy megbámulják az autót, de most kifejezetten jól jött.
- Ami azt illeti, nem igazán szeretnék most barátot. Te is tudod milyen veszélyes lenne ebbe belesodorni még egy embert.
- Igen, igazad van.- mondta.
- Mit is mondtak mennyi idő mire helyre jössz?
- Hát a zúzódások egy hónap a törés, viszont kettő.
- Ó tényleg.
- Nem telefonáltak az intézetből?
- Nem. Szerinted békén hagynak?
- Nagyon remélem.- mondta a hátsó ülésről miközben kikanyarodtam az intézmény területéről. Hazafelé apu elmesélte miket álmodott és milyen napjai voltak. Én nem meséltem el, hogy mit össze szenvedtem a hétvégén csak türelmesen hallgattam.
- Tényleg és mi van az ablakoddal?- kérdezte mikor bekanyarodtunk a bekötőútra.
- Telefonálgattam egy keveset, de senki nem mondott semmi bíztatót. Szóval leköltöztem a nappaliba.
- Majd én is felhívok pár céget.- mondta megértően. Leparkoltam a kocsit és segítettem apának kiszállni.
- Kitakarítottál?- lepődött meg.
- Talán vér tócsákat vártál?
- Ó... tényleg igazad van. Csak szembetűnt ez a nagy tisztaság.
- Ne szokj hozzá.- vicceltem. Lefektettem a kanapéra és odaadtam neki a távirányítót.
- Mindig kitalálod mi a vágyam igaz?
- Hiszen egész úton erre gondoltál. A konyhában leszek ha kell bármi.- mondtam és kimentem a konyhába, hogy ebédet készítsek.
12. rész
Iskola után ismét benéztem a levéltárba és csak a színház kedvéért jegyzeteltem pár mappából. Közben hallgatóztam, de a nő nem gondolt semmi számomra hasznos dologra. Mint kiderült elvetette az ötletet, hogy szóljon rólam a polgármesternek. Meggyőzte magát, hogy jelentéktelen semmiségről van szó. Csupán ő reagálta túl a dolgot. Isten áldja polgármester úr indulatosságát, mely miatt Mrs. Neils tart tőle. Végül úgy döntöttem, holnap is benézek és átfésülök pár mappát. Nem sok maradt. A legújabbakkal kezdtem és a legrégebbi feljegyzések maradtak a végére.
Hazafelé befizettem pár számlát a postán és bevásároltam. Sosem kedveltem valahogy a kis boltokat. Mindig sokkal jobban éreztem magam a nagy bevásárló központokban, ahol minden szem előtt van. Szerencsére Amerika megvetette lábát Kentauban is és volt egy (nekem nagyon is apró) Wall Mart. A fém kocsira görnyedve ingáztam a sorok közt és a polcokat nézegettem.
- Isten áldja Amerikát!-suttogtam folyamatosan. Hihetetlenül megnyugtató volt ez az apró jelenet. Az egész Annyira hasonlított a régi otthonomhoz. Emlékeztem, ahogy anya mellett toporgok gyerekkoromban és nyaggatom, hogy vegyen nekem édességet. Mindig vett nekem, de sosem hagyta, hogy akkor egyek belőle, amikor én akarok. Belenyúltam a mélyhűtőbe és felmarkoltam pár doboz mirelit pizzát. Tovább gurultam a kocsival és beálltam a pénztárnál lévő sorba.
- Hé, Manta!- szólt a hátam mögül egy hang. Megfordultam és meglepetésemre Gwen volt az Loren egyik barátnője.
- Ó, szia Gwen.- mondtam és kedvesen rámosolyogtam a lányra. A kosarára néztem. Tele volt rágcsálni valókkal. Észrevette, hogy a kosara tartalmát vizsgálom.
- Csak egy kis nasi a tévé elé.- hazudta, ez a mennyiség túl nagy volt egy tévénézéshez. Főleg Gwen számára, olyan apró és vékony. Bulit fog rendezni a foci meccs után és azon gondolkozik vajon meghívjon-e engem is. Összekaptak Lorennel és, ha engem meg hív, akkor Lorent is meg kell hívnia. Végül nem ajánlotta fel a meghívását. Úgy döntött vár, hátha Loren addig megbékél. Nem hibáztatom, helyesen cselekedett. A helyében pontosan ugyan ezt tettem volna.
Útközben a Gwennel való találkozás járt a fejemben, talán beszélnem kellene Lorennel. Gwen rendes lánynak tűnik. Bár, ha Loren megharagudott rá annak biztos komoly oka van. Nem szerettem bele turkálni mások fejébe ezért szinte állandóan pajzsot tartok magam elé. Szörnyen nehéz feladat. Szellemileg rettentően kimerítő.
Vacsorára csináltam két pizzát és este apuval tévéztem. Néha olyan jókat beszélgetünk, de vannak, esték mikor úgy érzem ez az egyetlen közös dolgunk. Hihetetlenül egyedül éreztem magam. Felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat. Érkezett egy üzenetem, nem meglepően Loren küldte.
"Ha ezt olvasod, hívj fel! Ha hajnali kettő van, akkor is!"
Elővettem a telefonomat és tárcsáztam. Két csörgés után Loren izgatott hangját hallottam.
- Mi történt?- kérdeztem aggodalmas hangon.
- Emlékszel Gwen Pickardra? A meccs után bulit rendez, és azt mondta menjünk el!- a hangja nagyon lelkes volt.
- Ez gondolom jót jelent.- mosolyogtam.
- Ugye most viccelsz? Ott lesz mindenki annyira király lesz Manta, majd meglátod!- szinte elképzeltem, ahogy rám kacsint.
- Oké.- mondtam lelkesen. Az elmúlt időben ez volt eddig a legesleglelkesebb hangom.
- Na, holnap látlak a suliban! Vigyázz magadra! Szia, jó éjt.- mondta kedvesen.
- Neked is. Szia.- mondtam majd letettük a telefont.
Szombat este:
Felvettem egy sötétkék csőnadrágot és egy zöld pulóvert. Esténként elég hideg van mostanában. A hét közepétől elkezdett lehűlni a levegő. Most már hivatalosan is kezdetét vette az iskola idő. Bepattantam a kocsiba és elindultam Lorenékért. Mikor leparkoltam a ház előtt kettőt kellett dudálnom. Ez volt a jel. Elnevettem magam. Ez olyan gyerekesen hangzik. A jel. Loren és Mickey bevágódtak a hátsó ülésekre.
- Haláli ez a kocsi!- ámuldozott Mickey. Az első pillanattól kezdve szerelmes lett a kocsimba. Őszintén mondom, hogy valódi szerelemről volt szó. Pontosan szerda délután óta hallgatom Mickey autómról szóló mondókáját és látom a fantáziáit. És ez már kezdett sok lenni. De valamit valamiért! Mickey a barátom és ezt igazán el tudom viselni némi normális életért cserébe!
- Ó te jó ég Manta! Ugye nem mondod, hogy ebben a göncben akarsz bulizni?- förmedt rám Loren.
- Dehogy!- nevettem és meglengettem az orra előtt a táskám.
- Mi van benne?!- csapott le rá és kitépte a kezemből a táskát. Amíg Loren a cuccaimat nézegette én elindultam a kocsival a sportpálya felé.
- Nem is tudom milyen régen voltam már foci meccsen.- csóváltam a fejem, majd leparkoltam.
- Ami azt illeti az itteni csapatok elég jók. Több híres focista is származik a környékről.- büszkélkedett Mickey.
- Ezt öröm hallani. Felsorolnál esetleg pár nevet?- kérdeztem sután tudtam, hogy ezzel nem fog tudni mit csinálni.
- Ööö... Ami azt illeti, most nem jut eszembe hirtelen egy sem, de holnapra tuti, hogy fog!- magyarázkodott. Mickey nem igazán rajong a fociért csak azért jött el ma is, mert Loren imádja. Kiszálltunk a kocsiból és kerestünk magunknak egy megfelelő helyet. Leültünk és nekiálltunk dumálni mindenféléről. Kezdett megtelni a kilátó elkezdtem nézelődni hát, ha ismerek valakit a tömegből. Tudom, hülyeség mégis kit ismerhetnék innen? De nem volt hiába való keresgélnem a szememmel. Megtaláltam, amit kerestem. Fegan Gillyan. Egy üdítővel és egy tál csipszel szlalomozott az emberek közt. Végül leült egy szőke hajú cicabab mellé. Hirtelen szorító fájdalom kapta el a gyomrom. Égett a torkom és egyszerűen nem bírtam parancsolni magamnak. Belemásztam a csaj fejébe. Sok minden kiderült. Első randi, menőnek tartja Fegant és csak menőzni akar vele, meg persze lefeküdni, mert azt pletykálják, hogy nagyon jó az ágyban. Ekkora ribancot! Elkapott a vérem és olyan dolgot tettem, amit nem tudom, hogy megbántam-e a mai napig! A csaj felállt lekapta a pólóját a melltartóját pedig elhajította.
- Odasüssetek!- kiáltotta. Mickey, de már késő volt bármit is megállítanom. A lány össze-visszaszaladgált a sorok közt és közben azt ordibálta, hogy "Fegan Gillyan egy őrült pöcs!" Mindenki rajtuk nevetett. Szinte láttam, ahogy Fegan bele süllyed a padba. Felpattant, majd a csaj után szaladt. Itt az idő akcióba lendültem én is. Megálltam egy fal mögött és Heidi gondolataiból hallgattam a veszekedésüket.
- Te meg mi a fenét képzelsz magadról? Miért csináltad ezt? Nem zavar, hogy teljesen leégetted magad? Nem is beszélve rólam?- ordította. Oké akkor most tegyük fel a hab tetejére a cseresznyét. Pont jött egy kisebb család. Ekkor Heidi egy akkorát fingott, hogy egy kamionsofőr simán megirigyelné.
- Basszus Fegan!- förmedt rá, majd pofonvágta és elviharzott a helyszínről. Az emberek undorodva néztek rá ő pedig artikulálva győzködte őket, hogy Heidi a tettes. Én majd megpukkadtam a nevetéstől. Ekkor Fegan dühösen elindult. Hoppá! Pont felém. Nem tudtam, hogy mit is kéne csinálnom ezért fapofát vágtam mire ő egyenesen belém jött. Te jó ég ez egy buldózer! Úgy lökött fel, hogy talán még repültem is egy fél métert. Sajgott a fenekem... Meg tulajdonképpen minden másom is.
- Ahh! Bocsi. Jól vagy?- kérdezte, majd felsegített.
- Azt hiszem... Eltört valamim?- nyögtem, majd elkezdtem tapogatni magam. Fegan arca egy pillanatra megrándult. Ez... ez most izgalom volt? Mármint szexuális izgalom? Meglepett mégis feleslegesen. Elvégre pasi.
- Dehogy tört el.- nevette. Mi ezen olyan vicces?
- Nem viccből kérdeztem....
- Nem viccből mondtam. Kutyabajod. Talán egy két lila foltod lesz, de nagyobb bajod nem esett.
- Nekem az is elég! Nézz már rám...- mondtam. Fegan alaposan végigmért. Gyönyörű szemei csillogtak. Volt bennük valami nagyon különös. Elkaptam róla tekintetem és a cipőjét vizsgálgattam. Elég valószínű, hogy egyedi darab. Úgy döntöttem megpróbálok belenézni a fejébe. Elkezdett cikázni az agyam. Hirtelen felkenődtem egy falra. Hiába lengte körbe a köd, hiába simogatta és próbált egyre feljebb kúszni egyszerűen nem sikerült. Mi a manó?
- Ha esetleg ez kiengesztel... akkor gyere el velem vacsorázni valamelyik nap.- mondta majd előhúzott egy tollat és felém nyújtotta. Elvettem, majd felírtam a számom a karjára. Hmm... Izgalmas.
- Akkor, szia.- mondtam, majd elindultam vissza a helyemre, de egy erősen szorító vasököl megragadta a karomat.
- Még egyszer nagyon sajnálom a foltokat.- mondta és olyan édesen nézett, hogy szinte azonnal elolvadtam. Elengedte a karomat mire én feltartottam és az ujjammal ráböktem.
- Még egy!- majd eltűntem a tömegben. Mire vissza értem Mickey feltankolt egy rakás kaját és üdítőt.
- Ezt meg honnan szerezted?- kérdeztem miközben a kezembe nyomott egy hot dogot. Annyira nem érdekelt, hogy beletúrjak érte a fejébe ezért csak beleharaptam és élveztem a meccset. A második félidőben sikerült Timnek kiszúrni. Még integetett is, ami elég nagy gesztusnak számított. Főleg a csapatkapitánytól.
- Manta... Te hol is voltál az előbb?- kérdezte Loren.
- A mosdóban.- hazudtam.
- És?
-És?! Mi és?- meredtem rá nagy boci szemekkel.
- És találkoztál valami helyes pasival?- kérdezte magától értetődő hangnemben.
- Ó...- ezt nem igazán kellene elmondani - Ja, megadtam a számom egy srácnak.
- Hűha... Hogy nézett ki?- faggatott.
- Hát.. olyan... Jól.- mondtam egyszerűen.
- Tudod, sok jó pasi van erre felé.- súgta, nehogy Mickey meghallja.
- Hát magas volt és izmos és fekete haja van és füst színű szeme. A mosolya pedig olyan...- Loren zavart pillantása belém fojtotta a szót.- Mi a baj?
- Csak adja az ég, hogy nem Fegan Gillyan ez! Csak adja az ég kérem!- mondta és még a két kezét is összetette.
- Ezt meg, hogy érted?- kérdeztem, de ekkor Loren felállt és elnyelte a tömeg. Mickey arcát kezdtem keresni.
- Hé! Mick! Loren hová ment?- kérdeztem. Mickey zavarodottan nézett rám. Körbe néztem, de Loren nem volt sehol. Tényleg sehol. Újra Mickeyre néztem, mire ő csak megrántotta a vállát. Most mi a fene történt? Teljesen össze voltam zavarodva. Csak ültem a padon és néztem a meccset. Mikor vége lett Mickey és én elindultunk a kocsi felé. Loren még mindig nem került elő, de mikor megláttam a kocsinak dőlve bagózni leesett az állam.
- Loren?!- mondtam és ki ütöttem a kezéből. Nem háborodott fel csak beszállt a kocsiba. Nem sok kedvem volt a bulihoz. Ahogy szemmel láthatóan Lorennek és Mickeynek sem.
- Ti menjetek előre, mindjárt megyek én is csak átöltözök. Mondtam mire mindketten kiszálltak a kocsiból és bementek a házba. Gyorsan felvettem a barackvirág színű flitteres felsőt, majd utánuk szaladtam. Meg voltam szeppenve és most, hogy Loren is ennyire hideg velem... Bementem és megpróbáltam elvegyülni kisebb, nagyobb sikerrel. Voltak páran, akik odajöttek megkérdezni, hogy én vagyok-e az új diák. Hát nem magától értetődő, hogy igen? Loren pár feles után újra a régi volt. Ahogy Mickey is. Én nem ittam semmit. Nekem vezetnem kell. Úgy hajnali kettő körül Loren elkezdte kivonszolni a tök részeg Mickeyt, hogy induljunk haza. Mikor kiléptünk a ház elé meglepve tapasztaltunk egy igen fontos problémát. A kocsi eltűnt. Nincs sehol! A nagy sietségben biztos elfelejtettem bezárni! Te jó ég benne volt minden cuccunk... Apu meg fog ölni! Te jó ég most mi a fenét fogunk csinálni? Végül haza támogattuk Mickeyt, majd Lorent és végül én maradtam egyedül. Elindultam a hideg sötét kis utcákon haza. A hídon megálltam és lenéztem a víztükörre egy percig. Egy alak jelent meg mögöttem. Majdnem felsikoltottam, de az illető a számra tapasztotta a kezét és lefogott. Te jó ég ez Fegan! Mi a fenét akar tőlem? Nem tudtam olvasni még az arcvonásaiból sem.
- Maradj távol tőlem!- figyelmeztetett, majd belelökött a folyóba ...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)